Szervusztok! Had’ mutassam be nektek a Rockfalók szerkesztőségének tagjait, akik engem a Helyes Úton elindítottak, úgy nagyjából öt-hat éves koromban.
És igen, ez mekkora jóság, nekem is megvolt(sőt, még meg is van), alapmű, imádtam, bár a felét sem értettem akkor még. És volt belőle operás verzió is Miszter Madár főszereplésével, az mondjuk annyira nem fogott meg, hiába itt a külvárosban a rákenról a menő.
persze, én sem értettem belőle nagyjából semmit, de ettől függetlenül teljesen elbűvölt, főleg a punk meg a heavy metal fejezetek, amiben Johnny Rotten olyanokat mondott, hogy “Szépség? Burzsoá lószar!” meg kiderült, hogy az AC/DC az az Ausztrál Csövesek Démoni Csapata. Tegnap olvastam újra, a vécén, egyszuszra, és még mindig nagyon klassz, még úgy is, hogy nem teljesen értem, miért is kapott a The Beatles együttes kábé nyolc teljes oldalt.
Az én kedvencem a Led Zeppelines oldal volt azokal a viking harcosokat idéző fura fickókkal. De mostanra már kinőttem:-)Mai fejjel viszont a legtutibb a nagy öregek csarnoka vagy mi, valahol a könyv vége felé, Bob Dylan tolókocsiban, Mick Jagger meg bottal biceg lefelé a lépcsőn:-)
EDIT: Közben eszembe jutott a legeslegesleglegleg. ZENEMŰKIADÓ bazzeg!
glamrock-fejezetben...szerkesztőség férfitagjai mind átvedlenek drag queen-be.
Raymondról derült ki, hogy travi, ugye?
Igen, azt is szerettem, abban még Miszter Madár is jobb arc! “Én nem tudom, mit csinálnak itt, de az biztos, hogy ez a...
Kötreblog, a klasszikus zenés is alapmű.
ilyen gagyi képminőséggel. Tíz perc...elérhető lesz ezen
Az én kedvencem a Led Zeppelines oldal volt azokal a viking harcosokat idéző fura fickókkal. De mostanra már...
Ha jól emlékszem Gasner János fordította, amikor először olvastam, akkor persze...olvasni...